Nemesítési Osztály

Bár az erdészeti nemesítés története egykorú az ember tartamosságra törekvő, tudatos erdőhasználatával, a fogalom elsősorban az intenzív módszereket használó, eredményeit tekintve szűk genetikai bázisú, vagy kifejezetten monoklón fajtákban testet öltő kísérleti fejlesztéssel forrt szorosan össze; pedig a tudományterület, és annak gyakorlati eredményei szinte a teljes erdészeti ágazatban jelen vannak. A tudományos ismeretek bővülése újabb és újabb eszközöket ad a nemesítők kezébe, de a változás nem csak a felhasználható eszközök oldaláról érinti a kutatókat: a nemesítési célok, vagy más megfogalmazásban, az erdőgazdálkodást érintő kihívások, a megválaszolandó kérdések köre is folyamatosan változik. Mint az erdészeti kutatás oly sok más területét, a hazai erdészeti nemesítés jelenkori feladatait is nagyban meghatározza a klímaváltozás erdőállományokra gyakorolt hatásainak mérséklése.

Ez a fajtanemesítés oldaláról olyan genotípusok szelektálását teszi szükségessé, amelyek változó környezeti feltételek mellett is képesek intenzív növekedésre, törzsalakjuk és faanyaguk minősége pedig keresetté teszi őket a faipar számára. E feladatban a hagyományos szelekciós eljárásokon felül a molekuláris genetikai és genomikai eszközök tárháza is segíti a nemesítőket: a kedvező fenotípusos tulajdonságok kifejeződéséért felelős szabályozási folyamatok feltárásával a szelekciós időszakok lerövidíthetőek, és esély nyílik arra is, hogy olyan fajtákat hozzunk létre, amelyek egyszerre több, a felhasználási oldal részéről kedvező tulajdonságot hordozzanak magukban. A hosszú életciklusú fafajok nemesítési kutatása esetében az egyik legfontosabb cél az állományaik, populációik képviselte genetikai változatosság megismerése, e genetikai bázis emberi behatásra (erdőművelési, fahasználati beavatkozások) és klímaváltozásra bekövetkező változásának felmérése.

A rendelkezésre álló klimatikus és elterjedési modellek segítségével meghatározhatóak az egyes fafajok esetében azok a populációk, melyek előalkalmazkodottnak tekinthetőek a hazai erdőállományaik területét a jövőben jellemző ökológiai feltételekhez. E kutatási feltevés helyességének igazolását, illetve hazánkban nem honos, de potenciális erdészeti jelentőséggel bíró egyéb fafajok alkalmazhatóságának vizsgálatát is feladata a nemesítésnek elvégezni (származásvizsgálat). A támogatott szaporítóanyag mozgatás és a honosítás esetében is elengedhetetlen a klímatűrés, a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodás folyamatait meghatározó genetikai háttér, genetikai szabályozás folyamatának megismerése. Összességében, a modern erdészeti nemesítés az erdőkkel és faültetvényekkel kapcsolatos, állomány, faegyed és örökítőanyag szintjén megnyilvánuló biológiai folyamatok ismeretét és annak használatát jelenti, a tartamos erdő- és ültetvényes gazdálkodás biztosítása érdekében.